Rejtélyes légzőszervi tünetek – vajon terhelési asztma okozza?

Online Bejelentkezés

Dr. Mezei Györgyi

+36 70 621 0783

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Légzésfunkciós vizsgálatok: mikor és kiknek ajánlott? 

–Amikor a tüdő- és légzőrendszer működéséről szeretnénk informálódni, ún. légzésfunkciós teszteket végzünk el. Ide tartozik például az egyszerű csúcsáramlásmérés és az alap spirometria (mely általában a jól kooperáló 6 év feletti gyermeknél jöhet szóba) és a hörgtágító spray belégzésre adott válasz – magyarázza dr. Mezei Györgyi. A terheléses spirometriás vizsgálattal lehetőségünk van azt is megvizsgálni, hogy miként reagál a légzőrendszer a növekvő intenzitású fizikai aktivitásra, futásra vagy kerékpározásra. Ebben az esetben összehasonlítjuk a terhelés előtti és utáni spirometriás értékeket, és fontos támpontot nyerünk egyes légúti betegségek (pl. az asztma) diagnosztizálásához. Ez a teszt egyértelműen válaszol a címbeli terheléses asztma kérdésére.

Mikor kerül sor spirometriás vizsgálatra?

–Az alap spirometriás vizsgálat rutineljárásnak számító diagnosztikai teszt azoknál a pácienseknél, akiknek a légutakat, a tüdőt vagy a mellkasfali képleteket érintő légzőszervi megbetegedése van (asztma, felnőtteknél COPD, krónikus bronchitis). Jelentőségét az adja, hogy a funkciózavar súlyosságát, illetve annak dinamikáját egyaránt nyomon követhetjük vele. A vizsgálati paraméterekből következtetni tudunk a tüdő funkciójára, a tüdőrészek térfogatára, a légutak tágasságára, szűkületére, illetve tágulékonyságára. A spirometriás vizsgálat további előnye, hogy nem terheli meg a pácienst, és nem igényel különösebb előkészületet sem. Mindössze annyit kérünk a betegtől, hogy lehetőség szerint érkezzen kipihenten, a vizsgálatot megelőző órákban függessze fel a dohányzást, és a teszt előtti órákban maximum csak egy könnyebb étkezésre kerítsen sort. Ha diagnosztikai céllal készül a spirometria, akkor megkérjük arra is, hogy a szedett gyógyszereivel hagyjon fel egy meghatározott időre. A vizsgálat egyébként teljesen fájdalommentes, nyugalmi helyzetben (ülve vagy állva) történik becsipeszelt orral: egy számítógéppel összeköttetésben lévő (egyszer használatos csutorával ellátott) speciális műszerbe kell a ki- és belélegzéseket elvégezni a kapott utasításoknak megfelelően. Mivel a teszt kivitelezése megfelelő kooperációt igényel, így gyermekeknél általában 5-6 éves kortól tudjuk elvégezni. Még ebben az életkorban sem mindig járunk sikerrel, de tapasztalataink szerint, ha a gyerekek gyakorlási lehetőséget kapnak, előbb vagy utóbb ráéreznek a helyes fújási technikára. A mért értékeket a számítógép a vizsgált személy adatai alapján összehasonlítja az ún. referenciaértékekkel (vagyis a kornak, magasságnak, nemnek és súlynak megfelelő személytől elvárható értékekkel), amit százalékos arányban jelez ki.

Miért hasznos a terheléses spirometria?

Előfordul, hogy a nyugalmi spirometriás vizsgálatot követően, a reverzibilitás teszten kívül terheléses tesztet is végzünk a betegnél, vagyis a tüdő és a légutak működését fizikai terhelés mellett figyeljük meg. Erre a vizsgálatra akkor lehet szükség, ha a páciens terhelésre jelentkező nehézlégzésről, mellkasi szorító érzésről, köhögésről vagy légszomjról számol be. Megeshet, hogy a páciensnél a normális nyugalmi légzésfunkciós paraméterei dacára továbbra is fennáll az asztma gyanúja, és a sportolás, fizikai terhelés asztmatikus tüneteket provokálhat nála. Az asztma gyanús csecsemők étkezés után terhelésre zihálhatnak, kisgyermekeknél sokszor a magatartás megváltozása hívja fel a figyelmet a problémára: a gyermek nem kapcsolódik be a közös játékokba, társaitól elhúzódik, mert nem bírja a tornaórai terhelést. Ennek az a magyarázata, hogy a hörgőcskéket körbevevő izmok összehúzódnak, és ezáltal szűkítik a légutak átmérőjét. A terheléses teszttel tulajdonképpen ezt az állapotot provokáljuk ki a szervezetből ellenőrzött, kíméletes módon, mérhetővé téve a hörgők szűkületének mértékét. A betegnél elsőként egy nyugalmi spirometriás vizsgálatot végzünk el, majd becsipeszelt orral – a szájlélegzés biztosítása céljából – meghatározott ideig fizikai aktivitást kell végeznie (pl. futópadon kell tempósan sétálnia-futnia), miközben fokozatosan növeljük terhelését submaximális terhelésig (pl. a futópad dőlésszögének vagy a futószőnyeg sebességének fokozatos emelésével). A vizsgálatra célszerű tehát mindenképpen kényelmes, a mozgást nem akadályozó, sportosabb ruhában érkezni (póló, melegítőnadrág, rövidnadrág és sportcipő). A terhelést követően ismételt légzésfunkciós mérésre kerül sor, hogy megnézhessük, miként változott meg a tüdő működése, milyen mértékben szűkültek be a hörgők az elvégzett tevékenység hatására.

Lehet, hogy a terhelés váltja ki a panaszokat?

–Gyakori a már diagnosztizált gyermek és felnőtt asztmás betegek körében, hogy kerékpározáskor, futáskor köhögést, sípolást, egyesek még fulladást is éreznek. Az asztmás gyermekek több mint felének lehet korrekt légzésfunkciós vizsgálattal terhelés kiváltotta hörgőgörcsöt mérni, és ezt bizony komolyan kell venni – mondja a szakember, aki úgy véli, hogy gyermekkorban minden asztmás vagy asztma gyanús 6 év feletti gyermeknél, továbbá a kamaszoknál és fiataloknál is szükséges lenne a terhelési teszt elvégzése, amennyiben annak megvannak a feltételei (nem terhelik azokat, akiknek az alap légzésfunkciója beszűkült a normálhoz képest).

Mit mutatnak meg a spirometriás vizsgálat eredményei?

A spirometriás vizsgálattal és az ún. reverzibilitás teszttel - mely a hörgőtágító belégzésre adott válasz- igazolható az asztma.. Dr. Mezei Györgyi elmondta, hogy az obstruktív légzészavar kimutatásának legfontosabb mérőszáma az ún. FEV1 paraméter, ami az erőltetett kilégzési másodperc-térfogatot jelenti. A terhelés kiváltotta hörgőszűkület súlyosságának meghatározására a terhelés utáni és a terhelést megelőzően mért FEV1 értéket vetjük össze. A két érték különbségének százalékban kifejezett mutatója tükrözi a szűkületet.

Következő lépésként a kivizsgálás alapján, a betegség és a páciens állapotának függvényében dönt a tüdőgyógyász a megfelelő terápiáról, valamint a kontrollok gyakoriságáról. A kezelés az asztma esetében egyrészt gyógyszeres terápiát jelent, melyben fenntartó, valamint rohamoldó gyógyszerek kombinációjával biztosítható a közel tünetmentes élet, ugyanakkor a pulmonológus további nem gyógyszeres terápiára is javaslatot tehet (pl. légzéstorna, sószoba, nagyobbaknak úszás, sportolás, edzettség kialakítása). Asztmás gyermekek esetében csodákra képes a rendszeres úszás, amellyel remek állóképességre tehetnek szert. A betegek megtaníthatók a különböző technikák és szükség esetén gyógyszerek segítségével arra, hogy le lehet küzdeni a terhelés okozta panaszukat, s ezzel igen nagy lépést tesznek az önbizalom növelése felé. Kortársaikkal bátran fogócskázni tudnak, koruknak megfelelő életet élhetnek.